Hortobágyi Hídivásár

A Hortobágyi hídivásár története

A híres hortobágyi kirakodóvásár története az 1800-as évek elején kezdődött, amikor a debreceni és környékbeli gazdák állatvásárokat tartottak a Hortobágyi Kilenclyukú híd lábánál. Akkor még főként lovak, szarvasmarhák, birkák és sertések cseréltek gazdát.

A Kilenclyukú híd nemcsak névadója a vásárnak, hanem közismert szimbóluma e sajátosan magyar tájnak, a hortobágyi pusztának.

A vásárok nemcsak az árucserének kereskedelmi helyszíneit adják, hanem a népi műveltség, a hírek, az ismeretek megszerzésének, cserélődésének formáját is. A nagy embersokaságból itt többen keresték, de csak kevesen találták meg a szerencséjüket.

A második világháborút követően újra életre kelt vásárt napjainkban Hortobágy Község Önkormányzata szervezi. Állandóságát ma is nagyhírű sokadalma adja, kígyózó kocsisorok hozzák a vásárba vágyó népet.

Hortobágyi vásár kialakulása

A hortobágyi hídi vásár egyike Debrecen valaha országos hírű és a szomszédos népek által is számon tartott vásárainak, amely alapvetően állatvásár volt. Az állatvásár elképzelhetetlen volt kirakodó vásár nélkül. Felsorakoztak portékáikkal a debreceni és környékbeli kézműves mesterek. A megkötött vásárra áldomást ihattak a csárdában, lacikonyhákon, alkalmi zöldvendéglők sokaságában.

Hortobágy legnagyobb rendezvénye a minden évben augusztus 20.-án megrendezésre kerülő híres hortobágyi hídivásár, ahol többségében hagyományos kézműves mesterek munkái képviseltetik magukat. Annak idején nem volt itt település, csak egy a híd a Hortobágy folyón és a partján meghúzódó Nagycsárda a kocsiszínnel. Így azonosították az emberek az itt megtartott vásárt az Alföld legnagyobb kőhídjával és nevezték el a hídnál lévő vásárt, hídivásárnak.