Premontrei kolostor – Ócsa

Az egykori ócsai premontrei kolostor ma református templom. 13. századi román stílusú, három hajós, kereszthajós bazilika, amely a premontrei rend számára épült, a román kor legértékesebb fennmaradt magyarországi alkotása.

Felújítását a 20. század elején, 1922-1924-ben Foerk Ernő budapesti építész tervei alapján végezték. Az Árpád-korban Ócsa térsége királyi birtok volt, ezért feltételezhető, hogy az ócsai premontrei apátságot az egyik Árpád-házi király alapíthatta. Erre utalhat a templom belsején látható freskók egy része is.

A Premontrei kolostor weboldala: http://hu.wikipedia.org/wiki/Premontrei_kolostor_%28%C3%93csa%29

A Műemlék címe: 2364 Ócsa, Dr. Békési Panyik Andor utca 9., GPS: é. sz. 47° 17′ 23″, k. h. 19° 13′ 37″

Az Ócsai  Premontrei kolostor nyitva tartása, látogathatóság

A nyitva tartási idők nem hivatalos helyről származnak.

Hétfő: 15.00-17.00

Szerda: 09.00-11.00

Csütörtök: 14.00-17.00

Péntek: 09.00-11.00

Az Ócsai Premontrei kolostor története

Egy 1234-ben készült, az egyházak ellenőrzését tartalmazó jegyzőkönyv említi először. A 12-13. század fordulóján a helyén egy kis falu állt, amelynek lakóit odébb költöztették, amikor megindult az építkezés.

A 16. század közepén részben a török veszély, részben a reformáció előretörése miatt hagyhatták el a kolostort a szerzetesek. A templomot és a romladozó kolostorépületet a 17. századig használták a reformátusok. 1675-ben a templom már fedetlenül állt. 1702-ben még tovább romlott a helyzet. A katolikusok megpróbálták visszaszerezni a templomot, sikertelenül. A reformátusok Mária Terézia királynőtől végtére engedélyt kaptak a templom rendbe hozására, ennek során azonban sajnálatosan elpusztult sok középkori részlet is.

1872-ben villámcsapás, 1884-ben tűzvész pusztította a templomot. 1897-ben megkezdődött a műemléki helyreállítás. 1922-1924 között átalakításokra került sor (egy emelettel megmagasították például a tornyokat). 1986-1992 között került sor a templom régészeti kutatására, amit követett az épület teljes fölújítása. Ennek során visszaállították a 17. századi kerítőfalat is.

A háromhajós, keresztházas bazilikális elrendezésű templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték. Nyugati homlokzatát monumentális toronypár uralja. A templomba a bejárás az északi ill. a déli mellékhajóba nyíló kapuk biztosítják. Az északi kapun (a kolostor felől) a szerzetesek, a déli kapun pedig a világi hívők mehettek be (a templom plébániai feladatot is ellátott). A kutatás során kiderült, hogy nyugat felé eredetileg egy boltszakasszal hosszabbnak tervezték a két mellékhajót, azonban ennek építése elmaradt, s így került ma helyére a két torony.

Bár eredetileg boltozott templomot akartak építeni, végül mégis síkfödémre váltottak. 1900-ban tárták föl a főszentély felületét borító, a 13. század utolsó harmadában festett összefüggő falkép-sort. A kolostorépület egyemeletes, egyszárnyú lehetett, a templomtól északra, teljesen elkülönülten épült föl. A földszinten volt a káptalanterem, a refektórium, az emeleten a hálóterem (dormitórium). A kolostorszárnyat keskeny kőfal kapcsolta össze a templommal. Valószínű, hogy a kerengő fából készülhetett, s ez nyomtalanul elpusztult.

 

A bejegyzés alapja: http://hu.wikipedia.org/wiki/Premontrei_kolostor_%28%C3%93csa%29