Magyar Természettudományi Múzeum Budapest

A Magyar Természettudományi Múzeum weboldala: http://www.nhmus.hu/hu

A Magyar Természettudományi Múzeum címe: 1083 Budapest, Ludovika tér 2-6.

A Múzeum elérhetősége:

• Levélcím: 1088 Budapest, Baross utca 13. vagy 1431 Budapest, Pf. 137.
• Telefon: (+36 1) 210 1085
• Email: mtminfo@mttm.hu

A Magyar Természettudományi Múzeum nyitva tartása

Szerda-hétfő 10.00 – 18.00
Kedden zárva tart.

A Magyar Természettudományi Múzeum története

Budapesten egy épület előtt nagy kősziklára vésett arasznyi betűk hirdetik, hogy itt van a Magyar Természettudományi Múzeum. Az épületben a múzeum sok érdekes, szép, fontos tárgya: ásványok, kristályok, kövületek, csontvázak, növények, állatok, és emberek maradványai láthatók. A tárgyak mellett magyarázó szövegeket talál az érdeklődő.

Sokak számára ez „a múzeum”. Egy tiszteletet kívánó épület helyiségeiben rendben bemutatott, értékes tárgyakat lehet látni. Amit eddig említettünk, az csak egy kiállítás. A múzeum azonban a kiállításnál sokkal több. Olyasmi ez, mint egy nagyáruház kirakata. A kirakat aligha tükrözi az egész intézményt, csak azt mutatja, ami a közönség számára érdekes, fontos.

Az alábbiakban a rejtett, „színfalak mögötti” világról is szó lesz. Látni fogják, hogy a múzeum fejlődését az ország történelme, a magyar kultúra és tudomány helyzete mindenkor nagymértékben befolyásolta. A múzeum tehát – bár mint minden múzeum állandónak és örökkévalónak tűnik – folyamatosan változó, érzékeny intézmény.

Széchényi Ferenc, a felvilágosult gróf másfél évtizedig tudatosan gyarapította könyvtárát, amíg érdemesnek találta arra, hogy 1802-ben a nemzetnek felajánlja, és ezzel megvesse „egy közmívelődési tudományos központ, egy nemzeti könyvtár” alapjait. Feleségének ásványgyűjteménye alapozta meg a természettudományi részleget, a könyvtárból lassan kialakuló Nemzeti Múzeumban.

A múzeum természettudományi anyaga egy évszázad alatt Európa egyik vezető hatalmához, a Monarchiához mindenben méltóvá fejlődött, ahogy lassan a határokon túl, sőt Európán kívül is megindultak a gyűjtések. Csak irigyelni lehet azt a lázas, kíváncsi, öntudatos légkört, amely Magyarországnak a kiegyezéstől 1917-ig tartó hatalmas gazdasági fejlődését kísérte. Az 1848-49-es szabadságharc leverését követő megtorpanás után újra tudományos társaságok alakultak, folyóiratok indultak, virágzott a tudomány. A művelt nagyközönség érdeklődése mellett adományokkal is segítette a nemzet múzeumának méltó fejlődését. Nagy nevek fémjelzik ekkor a múzeumot is, elég, ha csak Herman Ottóét említjük itt.

A trianoni békeszerződés és a gazdasági válság miatt elszegényedett nemzet nem volt képes sokat áldozni múzeumaira. Ennek ellenére Tasnádi Kubacska András vezetésével modern, szenzációszámba menő őslénytani kiállítás nyílt, és az Állattár új szemléletű kiállítását is nagyon dicsérték. A II. világháború idején szerencsére kevés kár érte a múzeumot, a háború után pedig új lendületet vett a kiállítási tevékenység, hiszen ezt kívánta az uralkodó eszmeáramlat: a dolgozó tömegek műveltségének növelése.

A II. világháború után, a 1940-50-es évek fordulójától újra intenzíven folytak a magyarországi növénytani és állattani kutatások, melyekben múzeumi szervezésben egyetemi, kutatóintézeti és magánkutatók is részt vettek. A hazai élővilág megismerése – nem kis részben a múzeum kutatóinak munkájával – óriási lendületet vett az elmúlt évtizedekben.

A kiégett, híres Afrika-kiállítás pótlására Széchenyi Zsigmond és társai kezdtek Afrikában gyűjteni. A hetvenes években bizonyos területeken a szegényebb, kisebb Magyarország múzeuma került előnyös helyzetbe a nyugati országok nagy múzeumaival szemben. Az „egzotikus” szocialista országokban, Észak-Koreában, Vietnamban, Kubában, Mongóliában mi szívesen látott hivatalos vendégek voltunk, így ma Észak-Korea és Mongólia esetében talán világelső tudományos anyagot őrzünk. A nyolcvanas évektől kezdve egyre inkább kinyíltak Ázsia, Afrika, Dél-Amerika, Ausztrália és Óceánia országai a gyűjtőutak számára is.

Több tudományterületen nincs más magyar szakember, mint a mi kutatónk. Számos feladathoz kell a gyűjteményünk. Ezért a múzeum egyes részlegei, munkatársai országos jelentőségű ökológiai, természetvédelmi, monitorozási kutatásokat folytatnak.