Az 1872-ben megalakított, Lipp Vilmos premontrei rendi kanonok nevével fémjelzett Vasmegyei Régészeti Egylet 4629 tárgyat és 4812 érmét számláló gyűjteménye, amely a szombathelyi püspöki palota sala terrenajában nyert elhelyezést, a 19-20. század fordulójára kinőtte a helyiséget és fejlesztése egy önálló múzeumépület megépítése nélkül elképzelhetetlenné vált. 1899. október 29-én a vármegyeház nagytermében megalakult a Vasvármegyei Kultur-Egyesület, amely Kárpáti Kelemen titkár, premontrei rendi kanonok, főgimnáziumi tanár vezetésével legfontosabb kezdeti célját a múzeumnak és a könyvtárnak otthont adó „kultúrpalota” felépítésében határozta meg. Szombathely rendezett tanácsú város a központi fekvésű Deák-liget területén kijelölt építési telek adományozásával segítette a terv megvalósulását.
Az első, László Sándor által 1901-ben elkészített tervek nem valósulhattak meg. 1903-ban a Kultur-Egyesület építési bizottsága Szabovits Ottó szombathelyi építészt kérte fel az új vázlatrajzok és költségvetési terv elkészítésére. A Szabovits-féle terveket azonban az akkori főhatóság, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége az ismételt módosításokkal sem fogadta el. Mivel időközben Szabovits Ottó elhunyt, a főfelügyelőség Czigler Győző budapesti építészt, műegyetemi tanárt bízta meg a tervezéssel. Sajnos ő sem érhette meg a munkálatok megkezdését. A hiányzó részletrajzok egy részét Czigler irodájának egyik munkatársa, Dvořak Ede díjtalanul készítette el.
A kultúrpalota építését 1905 szeptemberében kezdte meg Kopfensteiner Gyula építőmester és ünnepélyes megnyitására 1908. október 11-én került sor.

Ma a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum a szombathelyi múzeumi szervezet központja. Régészeti, néprajzi, történeti és természettudományi gyűjteményeiben mintegy félmillió tárgyat őriz.
Emeleti termeiben a Tájak – korok – települések című állandó kiállítás tekinthető meg. Nyugat-Dunántúl mai természeti és civilizációs képe, az a környezet, amelyben élünk, a természet sok évmilliós munkájának és az itt élő ember alig tízezer éves természetformáló tevékenységének eredményeként született. E jellegzetes alpokaljai táj föld- és élettörténetének, természeti képének és emberi történelmének néhány fontos pillanatát villantja fel. A séi újkőkori falu élete, a Velem-szentvidi város születése a bronzkorban és a római Savaria olyan településtípusok, amelyek más-más földrajzi környezetben alkalmasak az ember és természet kapcsolatának bemutatására. Mindhárom régészeti teremben méretarányos, az eredeti térszínt érzékeltető látványos makettek nyújtanak segítséget a településtörténeti összehasonlításhoz.
Az épület alagsorában elhelyezett római kőtár (lapidarium) legjelentősebb emlékei: a Capitoliumi triász szobortorzók, a fogadalmi oltárok (votiv emlékek), pogány és ókeresztény sírkövek.

A múzeum dísztermében és kamaratermében időszaki kiállításokat rendeznek.